Egy évig tartó sötétség. Képzeljük el, hogy a Nap egyszerűen nem kel fel. Nem számít, miért történik: hirtelen feketeség borítja a bolygót, és a fény, ami évmilliárdok óta fenntartja az életet, elvész. Az első napokban még talán nem tűnik végzetesnek. A városok fényei világítanak, a fűtött otthonok hőszigetelése és az energiakészletek védelmet nyújtanak. De a valódi próba hamar elkezdődik: a hőmérséklet elkezd zuhanni, a növények fotoszintézise megszűnik, és a tápláléklánc alapjai omlanak össze.
Képzeld el, hogy a Föld 10%-kal közelebb vagy távolabb kerülne a Naptól, vagy hogy a bolygónk 10%-kal gyorsabban vagy lassabban forogna a tengelye körül. Ezek a látszólag apró változások óriási hatással lennének az életünkre, a klímára, az évszakokra és a nappalok hosszára. Bár elméletileg egyszerűnek tűnnek a százalékok, a következmények katasztrofálisak vagy legalábbis drámaiak lehetnek.
Kevés dolog izgatja úgy az emberi képzeletet, mint a fekete lyukak. Ezek a titokzatos égi objektumok a téridő olyan pontjai, ahol a gravitáció olyan erős, hogy semmi – még a fény sem – képes elmenekülni belőlük. A közkeletű elképzelés az, hogy a fekete lyuk mindent „megesz”, ami a közelébe kerül. De vajon hova kerül az anyag, miután átlépte az eseményhorizontot? És tényleg végleg eltűnik?