Kevés sci-fi sorozat van, amely olyan mély nyomot hagyott a műfaj rajongóiban, mint a Battlestar Galactica. Bár az eredeti sorozat már 1978-ban megszületett, a legtöbben a 2004-es újraindítás révén ismerték és szerették meg a történetet. Az új változat nemcsak látványában, hanem tematikájában is jóval komolyabb, sötétebb és elgondolkodtatóbb lett – sokan minden idők egyik legjobb sci-fi sorozatának tartják.
A történet középpontjában az emberiség és saját teremtményei, a Cylónok küzdelme áll. A Cylónok eredetileg mesterséges intelligenciával rendelkező robotok voltak, amelyeket az emberiség maga alkotott meg, de ezek az entitások fellázadtak alkotóik ellen, majd hosszú háború után eltűntek. A sorozat ott veszi fel a fonalat, amikor a Cylónok váratlanul visszatérnek, és gyakorlatilag elpusztítják az emberiség civilizációját a tizenkét kolónián. A népesség 99%-a odavész. Mindössze egy kis flottányi túlélő – katonák és civilek – menekül meg, akiket a Battlestar Galactica nevű hadihajó vezet. A céljuk? Megtalálni a legendákban emlegetett 13. kolóniát: a Földet.
A Battlestar Galactica különlegessége, hogy a hagyományos űropera-elemek (űrcsaták, idegen fajok, technológiai csodák) mellett filozófiai és társadalmi kérdésekkel is foglalkozik. A sorozat nem ad egyszerű válaszokat. Mi különbözteti meg az embert a géptől? Mit jelent a hit egy világban, amely elpusztult? Hogyan tartható fenn az erkölcs, ha a túlélés forog kockán?
A sorozat egyik legérdekesebb eleme, hogy a Cylónok között is van különbség: egyesek biológiai testet öltöttek, gyakorlatilag embereknek tűnnek – saját érzésekkel, hittel, identitással. Ez felveti a kérdést: ha valami nem születik embernek, de minden emberi tulajdonsággal bír, vajon nem tekinthető-e mégis annak? A néző fokozatosan azt is megtapasztalja, hogy a „jók” és „rosszak” határai mennyire elmosódnak. A karakterek döntései gyakran erkölcsi szürkezónában mozognak.
A főszereplők – mint Adama admirális (Edward James Olmos), Laura Roslin elnök (Mary McDonnell), Kara "Starbuck" Thrace (Katee Sackhoff) és Gaius Baltar (James Callis) – összetett, mélyen emberi figurák, hibákkal és erényekkel. Az ő vívódásaik, döntéseik, kapcsolataik adják a sorozat valódi drámai súlyát.
Érdekességek a kulisszák mögül
- A 2004-es sorozat valójában egy 2003-as minisorozatból nőtte ki magát. Az alkotók, köztük Ronald D. Moore (korábban a Star Trek franchise írója), ezzel a két részes pilottal tesztelték a közönség reakcióit – amely rendkívül pozitív volt.
- A sorozat forradalmasította a sci-fi látványvilágát: kézikamerás stílus, dokumentarista képi világ, és olyan effektek, amelyek közelebb hozták az eseményeket, mintha valóban ott lennénk.
- Edward James Olmos csak akkor vállalta el Adama szerepét, ha a sorozat nem fog Star Wars-szerű lézercsatákra és meseelemekre épülni. Ő komoly, realista drámát akart – és ezt is kaptuk.
- A sorozat egyik visszatérő motívuma a „Mindez már megtörtént egyszer, és meg fog történni újra” mondat, amely a körforgás filozófiáját idézi. Ez egyben az emberiség ismétlődő hibáira is utal – akár gépeket alkot, akár isteneket követ.
- A Cylónokat alakító színészek gyakran nem tudták, hogy karakterük valójában gép, míg az adott epizód forgatókönyvét meg nem kapták. Ez segített abban, hogy természetesebben alakítsák szerepüket.
Zárszó
A Battlestar Galactica nem csak egy sci-fi sorozat. Inkább egy görög tragédiára emlékeztető morális utazás, ahol az emberi természet legmélyebb rétegei kerülnek felszínre. Nem mindig kellemes, nem mindig kényelmes nézni – de épp ez benne a lenyűgöző. A történet azt a kérdést feszegeti, hogy amikor az emberiség a pusztulás szélén áll, vajon képes-e még emberségesnek maradni?
Ha még nem láttad, és szereted a mély, gondolatébresztő történeteket, a Battlestar Galactica kötelező darab. Nem csupán egy sci-fi – hanem tükör, amit az emberiség maga elé tarthat.
